Puskás Sándor - A lehulló falevelet-Volt nekem egy fehér szárnyú

Zene: Eisemann Mihály
Szövegíró: id. Kalmár Tibor

A lehulló falevelet sodorja a szél is.
Két kis árva levél vagyunk babám te is, én is.
S ha valahol, valamikor nagy, nagy vihar támad.
Csak az Isten tudja meddig, maradhatok nálad.

Már pedig a vihar nálunk, de gyakori vendég.
Egyszer téged is elvihet, ha én nem is mennék.
/:Vonj magadhoz szorosabban ölelj átal rózsám.
Olyan vihar nincsen ami vissza sodor hozzám.:/

szövegíró : Füredi Imre

Volt nekem egy fehér szárnyú bóbitás galambom
vállamra szállt, úgy szólt hozzám turbékoló hangon
tenyeremből etetgettem, a szívemen melengettem,
csókolgattam, ölelgettem, hiszen úgy szerettem!
Lenne csak egy ilyen kedves, szelíd szavú párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!

Nem volt én hányaveti, sosem voltam részeg,
amiért én imádkoztam egy kis galamb fészek!
/:Aranylóca, selyempárna, kicsi asszony csókkal várna,
mindig a nyomomba járna, ez a lelkem vágya!
Lenne csak egy ilyen kedves, csendes szavú párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!:/

Szövegíró: Szilágyi László (Kingstone Cruisers)
Zeneszerző: Eisemann Mihály

Három dinnye van egy száron, van egy száron, van egy száron.
Három rózsám volt a nyáron, volt a nyáron, volt a nyáron.
Leszakadt a csizmám talpa sarkastúl, El kell válnom mind a három rózsámtúl, jaj, jaj, jaj,
Fáj a szívem, de nagyon fáj, de nagyon fáj, de nagyon fáj.

Tegnap éjjel, mit álmodtam, mit álmodtam, mit álmodtam,
Ablakodnál ágaskodtam, ágaskodtam, ágaskodtam.
/:Levetetted mind a kilenc szoknyádat, és azután elfújtad a lámpádat, jaj, jaj, jaj,
Jaj, de hosszút káromkodtam, káromkodtam, káromkodtam.:/

Hallja, kend már öregasszony, öregasszony, öregasszony
Mért cicázik a szívemmel, a szívemmel, a szívemmel.
Nékem olyan asszony kell, ki csókoljon,
És mellettem éjszaka ne horkoljon, jaj, jaj, jaj,
Csókra vágyom, de nagyon, hej, de nagyon, hej, de nagyon,