Megáradt a patak . : DÓCZY JÓZSEF 1863 - 1913..
Szerelemből sosem elég . :
CSIZMADIA IMRE 1906 - 1982. - EGERSZEGI GÉZA 1921 - 1992..
A házunk tetején . : ERDÉLY I MIHÁLY 1895 - 1979 ..
Vége már a dáridónak . :
ÁKOM LAJOS 1895 - 1967. - MARCZALI FRIGYES 1880 - 1968 ..

GYÖNGYÖSI KISS ANNA ..

Gyöngyösi Kiss Anna : Megáradt a patak - Szerelemből sosem elég - A házunk tetején - Vége már a dáridónak

Zene, és Szöveg : Dóczy József 1863 - 1913 ..

Megáradt a patak, elmosta a partot,
Azt mondják felőlem, hogy szeretőt tartok.
Kinek mi gondja van rája?
Hadd járjon a falu szája!
A legszebb legénynek én vagyok a párja.

A szoknyám berakva véges-végig ráncba,
Piros bőr a csizmám, úgy megyek a táncba.
Pruszlikomon piros rózsa,
Ajkamon a babám csókja,
Beszéljen a falu, nem tehetek róla
--------------------------------------------
Zene : Csizmadia Imre 1906 - 1982 ..
Szöveg : Egerszegi Géza 1921 - 1992 ..

Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/

Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:/
-----------------------------------------------------
Zene, és Szöveg : Erdélyi Mihály 1895 - 1979 ..

A házunk tetején zsúpfedél van,
És ha tél van, összebújunk kicsi párom.
Vasárnap délelőtt nagyharang szól,
És ilyenkor Te vagy az én imádságom!
Boldogságom látom a két szemeden,
Hidd el rózsám, ez az igaz szerelem!
A házunk tetején zsúpfedél van,
És ha tél van, összebújunk kicsi párom.
---------------------------------------------
Zene : Ákom Lajos 1895 - 1967 ..
Szöveg : Marczali Frigyes 1880 - 1968 ..

Vége már a dáridónak mégsem könnyű hazamenni,
Szőke szép lány, barna szép lány, jaj, de tetszik valamennyi.
Megforgatom az egyiket, megforgatom mindegyiket,
Kitáncolom magamat az angyalát!
Szőke szép lány, barna szép lány, folytassuk, a ragyogóját!

Húzzad, húzzad azt a nótát, most már mindegy, fene bánja!
Nem bánom, ha ránk is virrad, nem baj, bármi lesz az ára!
Hiszen úgyis egyszer élünk, senkivel ma nem cserélünk,
Kimulatjuk magunkat az angyalát!
Húzzad, húzzad azt a nótát, hajnalig, a ragyogóját!