Kisjeszeni Jeszenszky Danó (Losonc, 1824. január 5. – Budapest, 1906. október 27.) ügyvéd, közjegyző, költő, újságíró, a Petőfi Társaság tagja.

Losoncon született. Iskoláit Losoncon, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Itt 1844-ben Petőfi Sándor lakótársa volt.

Az ügyvédi vizsgát 1848-ban tette le. Az 1847-48. pozsonyi országgyűlésen gróf de la Motte Károly követe (absentium ablegatus) volt. A szabadságharc alatt a nógrádi nemzetőri zászlóaljnál főhadnagy volt s részt vett a schwechati csatában. Később Debrecenben a pénzügyi minisztériumban fogalmazóként szolgált, majd Losonc város térparancsnoka lett. Midőn az oroszok 1849 augusztusában felégették a várost, menekülni volt kénytelen. Visszatérte után a Losoncon működő polgári s katonai vegyes vizsgáló bíróság elé állíttatott, de a közben kiadott amnesztia folytán a vád alól felmentetett.

1852. január 1-jén nősült. Felesége Tóth Vilma volt. Fia Jeszenszky Sándor (1852-1917) államtitkár, és Jeszenszky István (1873-?) bölcseleti doktor, magyar és latin nyelv és irodalom tanára.

A szabadságharc után, mint "kompromittált egyén" Balassagyarmaton volt ügyvéd, hol 22 évig működött és takarékpénztárt alapított. Az ügyvédi kamarák felállításakor a balassagyarmati ügyvédi kamara megválasztotta elnökévé. 1875-ben közjegyzőnek neveztetett ki, 1879-ben pedig hasonló minőségben Budapestre helyeztetett át.

Irodalmi munkássága

A Petőfi Társaság tagjának választotta, egyben e társaság pénztárnoka is lett. Költeményeket írt a Szivárványba (1844), a Pesti Divatlapba (1848) és melléklapjába, a Nemzetőrbe (1848).

Alapító szerkesztője volt a balassagyarmati Felvidéki Magyar Közlöny című lapnak, melynek 1862. július 1.-1863. április 21. között, összesen 31 száma jelent meg, majd a lap megszűnt.

Losonc történetét és az oroszok általi feldúlását írta meg a Vahot Imre által kiadott Losonczi Phönixbe (1851), és a Vasárnapi Ujságba (1859). Leveleket írt Nógrádból a Budapesti Hírlapba (1854. 340. sz.), a Hölgyfutárba (1861. 50. szám) és a Honba (1865. 227. szám).

Utóbb költeményei Temérdek névvel jelentek meg a fővárosi lapokban és folyóiratokban. Ez utalás származására, ugyanis a Turóc vármegyei eredetű kisjeszerni Jeszenszky család legrégebbi ismert őse járdáni Temérdek András volt, aki 1255-ben kapott nemességet IV. Béla királytól.

Munkái

Költemények, (Temérdek névvel), Ism. Fővárosi Lapok 49. sz., Budapest, 1889.
Költemények, (Temérdek névvel), 2. kiadás, Pátria Irodalmi Vállalat, Budapest, 1905.
Felvidéki Magyar Közlöny, Balassagyarmat, 1862. július 1.-1863. április 21. (Álneve és jegyei: Jeszenői Danó, Jesz…y Danó és J. D. )