Utcára nyilik a kocsma ajtó . : NÉPDAL ..
Ne feküdj a szénaboglya tövébe . : NÉPDAL ..
Tagadom , tagadom . : KUBÁNYI GYÖRGY 1897 - 1945 ..

RÓZSA STEFÁNIA ..

Rózsa Stefánia : Útcára nyilik a kocsmaajtó - Sej, haj ne feküdj a szénaboglya tövébe - Tagadom, tagadom

Utcára nyílik a kocsma ajtó,
kihallatszik belőle a szép muzsika szó.
Sört ide, bort ide szép barna leány,az anyád
had mulatom ki magam igazán.

Szeretni, szeretni szerettelek,
feleségül elvenni mégse mertelek.
Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül ( ha kerül),
szívem a bánatba belemerül.

Mához egy hétre már nem leszek itt,
elvisz a gyors vonat engemet is.
Gyors vonat, sebes vonat valahol megáll (ha megáll),
nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.
--------------------------------------------------
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe
Körül van az rózsafával ültetve
Könnyebb volna száz rózsafát kivágni
Sej, haj, mint tetőled édes rózsám elválni

Sej, haj, vasárnapig nem találok szeretőt
Felszántatom a miskolci temetőt
Magamat is belévetem virágnak
Sej, haj, aki szeret majd letéphet magának

Sej, haj, életemben de sok lóvét kerestem
Azt is mind a széplányokra költöttem,
Vettem nékik selyem alsó nyoszolyát,
Sej, haj, de sokszor felhajtottam én az alját
------------------------------------------------
Ledűlött, ledűlött a szénaboglya teteje.
Gólyamadár sej-haj fészket rakott belőle.
Gólyamadár sej-haj szépen kelepel a háztetőn,
Elhagyott, elhagyott engemet a szeretőm.

Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta.
Az édesanyám háza nálam nélkül de árva.
Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva,
Hogy érted vagyok, rózsám három évig katona.
----------------------------------------------------
Zene, és Szöveg : Kubányi György 1897 - 1945 ..

Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna te utánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/

Az igaz, az igaz, hogy a nótát szeretem és egyszer egy csillagra néztem.
Az igaz, az igaz, elbűvölte a lelkemet, végképp a bolondja lettem.
/:Szerelmetes nótaszóval csaltam le az égről,
Hazug volt a csillagfényes mosoly a szeméből,
De én nem búsulok, csak egy kicsit belehalok:
Ennyi igaz az egészből.:/