Sötét erdő sűrűjéből . .: DÓCZY JÓZSEF 1863 - 1913 ..
Szórja a nap aranysugarát . :
LESZLER JÓZSEF 1914 - 2004. - BABUSA MIKLÓS 1925 - 1988..
Szerelemből sosem elég . :
CSIZMADIA IMRE 1906 - 1982. - EGERSZEGI GÉZA 1921 - 1992..
Tele van a város akácfa virággal . :
FRÁTER LORÁND 1872 - 1930. - SZABOLCSKA MIHÁLY 1862 - 1930 ..
Mikor én a dalos madárt hallgatom . : SZENTIRMAY ELEMÉR 1836 - 1908

BÁRÁNY PÁL LÁSZLÓ ..
CZAKÓ MÁRIA ..

Bárány Pál László - Czakó Mária : Sötét erdő , sűrűjéből - Szórja a nap aranysugarát - Szerelemből sosem elég - Tele van a város

Zene, és Szöveg : Dóczy József 1863 - 1913 ..

Sötét erdő sűrűjéből kakukkmadár hallik.
A hangjától a szívembe úgy belenyilallik.
Azt kérdeztem, mikor még a gyöngyvirág virágzott,
Kakukkmadár mondd meg nékem,
Hány évig él a kedvesem?
Kakukkmadár százat is kiáltott.

Ne szólj, ne szólj kakukkmadár, hazug a te hangod.
Nem hallottad a faluból a lélekharangot?
Száz évig él a kedvesem azt mondtad te róla,
S ma délután temették el,
Kakukkmadár a száz évből
Nem múlt még el száz nap sem azóta.
-----------------------------------------------------
Zene : Leszler József 1914 - 2004 ..
Szöveg : Babusa Miklós 1925 - 1988 ..

Szórja a nap aranysugarát,újra lombot bontanak a fák.
Minden illat,virágfakadás,madárdal és vidám kacagás,
Madárdal és vidám kacagás.

Virágok közt párom keresem,jó,hogy van a földön szerelem!
Melenget a fénylő napsugár,így suhan el felettünk a nyár,
Így suhan el felettünk a nyár.

Jöhet az ősz,jöhet már a tél,nékünk minden tavaszról mesél!
/:Múlhatnak az évek csendesen,örökké él ez a szerelem,
Szívünk mélyén él a szerelem.:/
----------------------------------------------------
Zene : Csizmadia Imre 1906 - 1982 ..
Szöveg : Egerszegi Géza 1921 - 1992 ..

Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/

Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:
--------------------------------------------------------
Zene : Fráter Loránd 1872 - 1930 ..
Szöveg : Szabolcska Mihály 1862 - 1930 ..

Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.

Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körülöttem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.

Akácfa erdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.

Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?

/:Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.:/

Mikor én a dalos madárt hallgatom,
Rád gondolok drága kincsem, galambom.