Szerdahelyi János (Abony, 1906. jún. 7. – Bp., 1988. aug. 24.): magyarnóta- és táncdalszerző. Zenei tanulmányait 9 éves korában (hegedű) kezdte Busztin Dezsőnél; 1938-40.-ben a Budai Zeneak.-n zeneszerzést tanult Kereszthy Jenő tanítványaként. Ezt megelőzően, 1930-ban a debreceni tudományegy. matematika-fizika szakán szerzett tanári oklevelet. Egy.-i évei alatt egy debreceni moziban muzsikált saját zenekarával. 1932-37-ben a mátyásföldi gimn. tanára; 1946-48-ban a balassagyarmati gimn., 1948-52-ben a váci gimn. ig.-ja; 1952-53-ban Pest megyei Tanács szakfelügyelője; 1953-1967 között az Ybl Miklós Építőipari Technikum, közben 1954-57-ben az Épületgépészeti Technikum tanára. – M. Csipkeálarc (operett, bem.: Debrecen, 1942); Petőfi (daljáték, bem.: Kassa, 1943); Ismert nótáiból, táncdalaiból két önálló nagylemeze is megjelent (1982, 1988).

Nyugdíjas éveit Budapesten, a XII. Böszörményi út 34. házban töltötte, ahol is csak az iskolai tanítástól mentesült. A nótás társadalom, énekesek, szerzőtársak rendszeres rendszeres látogatói voltak az itteni lakásnak. Lassan húsz éve adta vissza lelkét a Teremtőnek, 1988 augusztus 24-én. Személyes dolgait elrendezve, fontosnak tartott közlendőit átadva, méltósággal, szépen távozott. Abonyban temették.

Halálának tizedik évfordulóján az Egressy Béni Zenebarát Kör és a XII. kerületi Önkormányzat emkéktáblát helyezett el a lakóház falán. A megemlékezést Gaál Gabriella énekesnő vezette.

Szerdahelyi János, a XX. század egyik legrangosabb magyar nóta szerzője színes egyéniség volt. Ha nehéz sors is jutott számára, teljes életet élt, igaz és boldog ember volt. Igen nehéz időkben egyszerre igyekezett megfelelni mindenkor állapotbeli kötelességének, megállni a helyét pedagógusi pályáján és eltartani családját, ugyanakkor sohasem szűnt meg szenvedélyének élni, zenét írni, zenekart, kórust szervezni és vezetni.





Családja és tisztelői 2006. június 6-án megkoszorúzták budapesti emléktábláját.