Vadosfai és zsidi Németh János, művésznevén Szentirmay Elemér (Horpács (ma Sopronhorpács), 1836. november 9. – Budapest, 1908. október 3.) magyar zeneszerző. Azon kevés zeneköltők közé tartozott, akit Bartók Béla becsült, Kodály Zoltán pedig tanulmányozott és tanulmányozásra ajánlott. Kodály javaslatára Kerényi György egy nagy monográfiát írt róla, ami e szócikk alapja.

Bár más műfajokkal is próbálkozott, legtöbb műve zongorára és/vagy énekhangra írt dal, melyek száma meghaladja a másfél százat. Dalaihoz legtöbbször a szöveget is ő írta. A magyar zenei életben is tevékenyen részt vett; az országos magyar dalárdaegyesületnek több évig alelnöki tisztét viselte és később a ma is létező[1] Liszt Ferenc Társaságnál is ezt az állást töltötte be, és mint ilyen, az ezzel legközelebb egyesült budapesti zeneművészi körnek is egyik alelnöke volt.

1854 – 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban gazdatiszt volt a Zichy, ill. a Széchényi család birtokán. Később Alsószentiványon gazdálkodott, ahol meleg barátság kötötte Vajda Jánoshoz. Már az 50-es évek elejétől foglalkozott komponálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb számban jelentek meg. 1865-ben binosítási tisztviselő, Pesten telepedett le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálásával foglalkozott. A 80-as években az Orsz. Daláregyesületnek volt alelnöke. 1903-ban Cinkocára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies műdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselője volt. – M. Népszínművek zenéje: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875); Sárga csikó (1876); Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879); Az öregbéres (1881); A vadgalamb (1885); dalok: Csak egy széplány van a világon, Ucca, ucca, ég az utca, Ez a kislány azt hiszi, Is-is-is, Gyászba borult az életem, Sötét felhők beborítják az eget stb; kórusművek, novellák, színművek. – Irod. Major Ervin: A népies magyar műzene és népzene kapcsolatai (Bp., 1930); Kerényi György: Sz. E. és a magyar népzene (Bp., 1966).