Sassy Csaba (Miskolc, 1884. január 26. – Pécs, 1960. június 23.) miskolci költő, újságíró.
Sassy Csaba Miskolcon született, apja Sassy Árpád (1844–1915) újságíró, polgármester-helyettes, testvére Sassy Attila „Aiglon” (1880–1967) festőművész.

1915 áprilisában besoroztatta magát a miskolci 10. honvéd gyalogezredbe, és Galíciába vonult be. Erről így ír a Hét ország frontján című könyvének 11. oldalán, az 1915. áprilisi naplóbejegyzésében:: „Januárban aztán a szomszédos Polnán volt az ezredtörzs, de most már – harmadik hónapja – Szalowán állottunk”. Ezt követően részt vett az 1915. május 2-iki gorlicei áttörésben, majd egészen Brestig üldözte a 10. honvéd gyalogezreddel az orosz csapatokat. A frontról folyamatosan tudósította lapját az eseményekről, majd amikor 1917 júliusában létrejött a 10-es honvéd című tábori újság, annak is fő szerkesztője, lelke volt. Attól kezdve munkásságának középpontjába került a 10-es honvédokkal való foglalkozás, illetve a háború után emlékük őrzése. A fronton sorra írta verseit, amelyeket képeslapon is sokszorosítottak, és a bevétel az ezred hadiözvegy és árvaalapját gazdagította, valamint ebben az időszakban két „háborús” verseskötete is megjelent. A háború után, az évente megrendezett miskolci ezrednapokra is az ő szerkesztésében jelent meg a 10-es honvéd. A fronton írt kétkötetes naplója (Hét ország frontján) fontos dokumentum, Miskolcon jelent meg 1930-ban és 1931-ben. Az 1939-es ezrednapra jelent meg szerkesztésében A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma című összeállítás, amely az ezred első világháborús csatáit és más eseményeit foglalta össze.

Első versei 1904-ben jelentek meg (Futó csillagok), 1909-ben egy Kaffka Margittal, Miskolczy Simon Jánossal és Reichard Piroskával közös antológiában (Heten vagyunk) szerepelt. A két háború között megjelent írásaiból számos fontos, érdekes adatot lehet megismerni Miskolc életéből. Ő írta Kacsóh Pongrác számára a Rákóczi című dalmű szövegét. Több máig ismert magyar nóta is a munkássága részét képezi, ezeket főleg az ezredbeli jó barát, Thurzó Nagy László zenésítette meg.