Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szeptember 30. – Temesvár, 1930. október 31.) református lelkész, költő. Fia, Szabolcska László (1897-1957) irodalomtörténész volt.

Középiskoláit Kecskeméten (1874-1878) és Szarvason (1878-1882) végezte el. Debrecenben teológiát végzett 1886-ban. Három évig (1886-1889) esküdt-felügyelő, egy évig (1889-1890) senior volt Debrecenben, majd 1890-1892 között Genfben és Párizsban tanult. 1891-ben tűnt fel a Fővárosi Lapokban négy versével. 1892-től marosfelfalusi, 1899 januárja és 1928 között temesvári református lelkész volt. 1895-ben házasságot kötött etédi Korondy Etelkával. 1903-ban Szent­kláray Jenő történészt nagypréposttal közösen alapította meg a temesvári Arany János Társaságot, melynek húsz éven keresztül volt az elnöke. 1903-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a Temesvári Magyar Dalárda is. Az 1910-es években Raffai Sándorral közösen szerkesztette a Protestáns Árvaházi Képes Naptárat.
Az első világháborút követően már nem volt aktív résztvevője az erdélyi irodalmi életnek.

1930-ban temesvári híveihez érkezett látogatóba, amikor a reformáció emlékünne­pének napján, október 31-én álmában érte a halál. Neje három évvel élte túl, 1933. június 6-án 56 éves korában hunyt el Budapesten.

A nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus. Versei tudatosan egyszerű, dallamos formában idillként eszményítik a falu csendes, igénytelen és - szerinte - ezért gondtalan világát. Tematikáját tudatosan szűkíti le a privát szféra érzelmes részére és a hétköznapok vidéki örömeire. Témájában alig tud túllépni privát szféráján. Verseit több nyelvre lefordították. A Nyugat köre Petőfi-epigonnak tartotta, Ady Endre „Költőcske Mihály”nak nevezte, Karinthy Frigyes paródiát írt róla az Így írtok ti című művében.[2]

Szobra (Morvai Mihály alkotása) a tiszakécskei templom előtt áll.