Tűz Tamás: Szent István király   Jól megjelölte ezt az ezredévet:  kereszttel írta rá kemény nevét,  mint halhatatlan győzelmi ék.  Alapkő lett, de kőnél súlyosabban  vetette el az épülő falakban  toronyszökkentő, férfias hitét.   Amint alázatát mindegyre inkább  úrrá emeli roppant erején,  a bércre hág s egy országon tekint át,  hol hajnalpírban reszket még a fény.  Komor felhőkből bomlik ki a kék ég  s virrasztva várja népe ébredését  a századok szélfútta reggelén.   Nem tétován, de biztos mozdulattal  lendül előre tervező keze,  míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal  a forró puszták zendülő szele.  Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba  s pillantásával féltőn átkarolja  a frissen szántott szűzi földeket.   Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,  hogy megkösse a rónák vad porát,  szőlő teremjen és kenyér, fehérebb  s hogy mindenki meglelje otthonát.  Áldott szigor, rendet hozó szelídség!  Arany szív, mely eltékozolja kincsét,  hogy új szívekben ragyogjon tovább!   Hát róla zengjen most a lelkes ének!  Uram, téged dicsérünk általa,  mert ő volt a te választott edényed,  apostolod; híved s a föld sava.  És ő volt ama bibliai sáfár;  kire be jó, hogy éppen rátaláltál,  midőn megvirradt napunk hajnala! 



Augusztus 20. - Szent István ünnepe   "Ím eljött az áldott új nap  zengő üdvös ünnepe  szent királyunk-Istvánunknak!  Míg tart e világ heve,  örvendjen, ki őáltala  lőn Urunk örököse  s érdeméből nyeri vala,  hogy a mennynek részese ..."             A tartárjárást követő reménységesebb időkben keletkezett, latin nyelvű himnusz-krónikás ének magasztalta így Szent Istvánt.István királyunk sírját 1038. augusztus 20-án - szentté avatásakor - nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepként. Mindazonáltal attól fogva, hogy 1818-ban Ferenc császár megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozását, messze földön híressé váltak a budai István-napok.   Ez az esemény terebélyesedett a XVIII. század végén országos méretűvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége volt az új lisztből készült kenyér, s az aratók mulatságát még inkább színesítette a nyáron névnapjukat tartó Istvánok ünnepe is!            István király törvényeivel a keresztény tanításokat az állam minden alattvalójára kötelezővé tette. Nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, ezek élén érsek, illetve püspök állt. A keresztény tanítás a királyság legszilárdabb bázisává, a megtelepült társadalom mindennapi életének megtartó erejévé vált. A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű uralkodó 1038-ban ­a történészek becslése szerint ­63 éves korában hunyt el.           45 esztendővel később VII. Gergely pápa Istvánt és fiát: Imre herceget, a szentek sorába iktatta. A magyar nép erre az időpontra ­1083. augusztus 20-ára ­évszázadok óta kegyelettel emlékezik. Államalapító Szent István ünnepe, amely a hagyomány szerint egyben az új kenyér napja ­ nemzeti ünnep. Az Országgyűlés döntése értelmében 1991-től augusztus 20-a a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe is. Tűzijáték – az ünnepségek elmaradhatatlan része     2001-ben – a millenniumi év tiszteletére – Budapesten, Miskolcon, Siófokon és Zalaegerszegen is tartottak állami ünnepséget augusztus 20-án. A vidéki helyszíneken fesztiválok, színházi előadások, tűzijáték és utcabál várta az ünneplőket.    A tűzijáték minden évben fénypontja az augusztus 20-i rendezvényeknek; a nagyvárosokhoz hasonlóan a falvakban is tartanak rendezvényeket és része a programoknak a tűzijáték is.

 



Áldott kenyér   áldott a kéz, mely a  kenyérért dolgozik, áldott, ha trágyát szór,  áldott, ha földet szánt,  áldott, ha gazt irt, permetez,  ha gépeit az életért vezényli éj-nap  hét határt;   áldott a kéz,  kötélt ha hurkol harmaton, s ha szór szét rend közt  hajnalon és vak napon, áldott, ha rendet vág,  ha markot ver, ha köt, kévét keresztel, rak kocsit,  majd asztagot,  áldott, ha csépel, s lesz mag,  szalma, pelyva és törek,  áldott, ha gépeivel – magát kímélve –  megrövidíti ugyanezt; áldott, ha lisztet őröl,  korpát és darát,  kovászol és dagaszt,  keleszt, szakajt, formáz,   kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,  kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!, áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy finomra süljön, s kézbe foghatod;   legyen, ki szeg,  legyen, ki szel,  s mindig legyen mit osztani... legyen kenyér, legyen elég kenyér, legyen mindig elég kenyér, jusson mindenkinek mindig elég kenyér,    áldott, ki szeg,  áldott, ki szel, áldott, ki ad (ha tettet szemrehányás nem kísér), áldott, ki kér s ki elfogad,  s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel, áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,  áldott kenyér,  mely ezredekre értünk lett a kincs,  kenyér, kenyér, legyen fekete, barna vagy fehér,  halál, ha nincs,  s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,  s áldott a száj, ha megköszönni kész  morzsáit is...

Szent István-himnusz   István király ünnepének Örvendezzünk keresztények. Isten adta e napot, Fel a szívvel magyarok:       Szent királyunk, árva néped       Hódolattal jő elébed.       Légy velünk, légy velünk!       Országodról el ne vedd       A te áldott jobbkezed. Országunknak építője, Ronthatatlan Szegletkőre Építetted e hazát. Krisztus küldte koronád.       Szent királyunk, megfogadjuk:       Örökséged el nem hagyjuk.       Esküszünk, esküszünk:       Mindörökké az vezet:       Halhatatlan Jobbkezed. Dicsőséges koronádat Máriának felajánltad. Ő vigyáz azóta ránk, Nagyasszonyunk, Szűzanyánk.       Szent királyunk, esdve kérünk,       Kérd a mennyben most is értünk       Máriát, Máriát.       Útjavesztett népedet       Vigye hozzá szent kezed. Erényeid fénye – lángja Szétragyogott hétországra. A te áldott nyomodon Szentek földje lett e hon.       Szent királyunk felsír hozzád       Tépett szívű Magyarország:       Légy velünk, légy velünk,       Régi, – jámbor népedet       Támassza fel szent kezed. Kérjük édes Istenünket, Kinek súlyos karja büntet, Ám ha hozzád fordulunk, Újra védő jó urunk:       Szent királyunk érdeméért,       Rajtunk tartott szent kezéért       Megbocsát, megbocsát       S minden régi jót megáld:       Szentistváni szép hazát.