• Életútja

• 

írta: Bozsogi Attila

A délalföldi Makó városának, és térségének, talán legnagyobb múlttal rendelkező cigánydinasztiája a Fátyol dinasztia. Családfájuk levéltári és egyházi nyilvántartások felkutatásával 1703-ig vezethető vissza. Tehát már a Rákóczi szabadságharc idején, családjuk ősei ebben a városban muzsikáltak, és minden generáció fiai muzsikusok voltak.

E 300 évet magába foglaló történet végén állt a legendás hírű cigányprímás: Fátyol Misi, aki a megtestesítője lett, az ideális prímás fogalmának, és magában hordozta a zenekarvezetői erényeket, és szaktudást egyaránt. Mestere volt hangszerének, és tónusában ötvöződött az ősi cigányzene és a klasszikus hangzáskultúra. Hangszereléseiben ezt a kettősséget, zenei építkezést a legmagasabb szinten hasznosította. Tökéletes emberismerői képességének köszönhetően, e műfajban a legmegfelelőbb társakat, zenekari tagokat alkalmazta, akiknek, a képességüknek megfelelő magas mércét állított.

Kifogástalan megjelenése, eleganciája, modora, intelligenciája úri tartást adott számára, melyet egész életében megtartott, és ennek köszönhette a tekintélyét úgy a zenészek között, mind a vendégek előtt, akik tisztelték és szerették e rendkívüli embert.

A zenészek egymás között pódiumzenésznek tartották, mert nem szeretett „asztalozni". A tehetségét nem váltotta aprópénzre. A vendégek nótáit kitűnő memóriájának köszönhetően megjegyezte, és mindig készségesen eljátszotta a pódiumról, csupán annyit tett, hogy arra fordult, ahová a nóta szólt.

Szerény mosolyával és mértéktartó magaviseletével, szinte észrevétlen lefegyverezte az egyébként duhajkodásra hajlamos vendégeket is.

Az öncélú tetszelgés távol állt tőle, viszont megkövetelte a zenekarától az odafigyelést, és a tökéletes együttműködést. Röviden mondva: fegyelmet tartott, aminek köszönhetően maximális elismerést aratott, úgy zenei körökben, szakmai berkekben, mind a zeneértő vendégek előtt.

1909. 09. 19-én született Makón. Születésekor már el is dőlt, hogy a kis csecsemő prímás lesz. Ez régi tradíció volt már a családban, melyet szülei boldogan be is tartottak. Első tanítómestere Sztanics István volt, aki egy életre megszeretette vele a szárazfát. A még zsenge ifjú prímáspalánta először hasonnevű édesapja zenekarában debütált. Innen, még mindig gyermekfejjel került nagybátyja Fátyol Jancsi zenekarába tercprímásnak.

Ebben az időben még ösztönös muzsikusok voltak a cigányzenészek. A nagyhírű Fátyol Jancsi is naturalista prímás volt. Ennek ellenére kifogástalan, színvonalas zenét produkáltak, és repertoárjukat a sokrétűség jellemezte. Műsorukban: verbunkos, palotás, magyar nóta, népdal és a világi zene egyaránt fellelhető volt.

Fátyol Misi fiatalkora ellenére ráébredt arra, hogy a naturalista cigánymuzsikából ki kell törni, mert jövője csak a tanult muzsikusoknak lehet. 18 éves korában kivált nagybátyja zenekarából és Szegedre ment muzsikálni, ahol a munka mellett beiratkozott Dr. Belle Ferenc konzervatóriumi tanárhoz, a Filharmonikus Zenekar koncertmesteréhez.

A rengeteg gyakorlás, szorgalom és a kitűnő tanári munka eredményként, az akkori idők egyik legnagyobb prímása Pertis Pál meghívta zenekarába Budapestre, a legelőkelőbb éttermek között, nyilvántartott Duna-parti „Vadászkürt-mulatóba" terc és segédprímásnak. Egykor a híres Boka Károly (Kossuth Lajos kedvenc cigánya) ott lakott a Vadászkürt szállodájában, és ott muzsikált az étteremben.

Pertis Pál zenekara gyakori szereplője volt a korabeli filmeknek, híradóknak. A zenekarral együtt Misi is ott van a régi kópiák celluloidszalagján. Pl. a „Virágvasárnapján" című játékfilmben.

Ebben a zenekarban a fiatal zenész elsajátított mindent, amit egy élvonalbeli prímásnak szakmailag tudni kell.

Pertis Pál zenekarával több külföldi turnén vett részt, és eljutottak a Belga Királyi Golf klubba is hosszabb időre muzsikálni. Szerződésük lejárta után visszatértek a Vadászkürtbe.

Pertis Pál egészsége megromlott és egyre gyakrabban került betegállományba. A fiatal Fátyol Misi művészi játékának legnagyobb elismerését a zenekartól kapta azzal, hogy kora és vidéki mivolta ellenére elfogadták prímásnak Pertis Pál betegsége idején.

Egy alkalommal Pertis Pál kórházban volt, amikor a belga király és kísérete megjelent a Vadászkürtben vacsorára. Annyira megnyerte a tetszését a magas rangú vendégeknek Fátyol Misi és a zenekar muzsikálása, hogy távozáskor a király kézfogással gratulált a fiatal prímásnak, és rövid idő múlva meghívást kaptak a belga fővárosba Bruxellesbe, ismét a Királyi Golf Klubba.

Röviddel ezután, meghalt Pertis Pál, és evidens volt, hogy Misi vezeti a zenekart külföldön is.

Ismét hosszabb időt töltöttek el a patinás nyugati világvárosban.

Még a szerződésük le sem járt, mikor kitört a II. Világháború, melyben az a paradox helyzet állt elő, hogy Belgium és Magyarország is a nagy távolság ellenére hadviselő felekké váltak.

1939-ben fájó szívvel búcsút kellett mondaniuk kenyéradó gazdáiknak. Sosem derült ki, hogy mi vezérelte őket az akkor Magyarországhoz visszacsatolt Rév-Komáromba, ahol 6 évig dolgoztak, a nagy múlttal rendelkező „Centrál Kávéházban". Arra sem derült fény soha, hogy a zenekarból hányan maradtak vele, és hányan váltak ki. Misinek itt tanítványai is voltak. A tény az, hogy ebben a háborús években jól éltek, s anyagi gondjaik sosem voltak.

Itt ismerkedett meg Döme Zsuzsannával, és esküdtek örök hűséget egymásnak.

1945-ben a történelem fanyar humora közbeszólt, és Rév-Komáromot ismét visszacsatolták Csehszlovákiához. Két választási lehetőségük volt: vagy cseh, vagy magyar állampolgárok lesznek.

Fátyol Misi ekkor már több mint 10 éve nem látta szeretett hazájának kis városát, Makót. Az eltelt idő alatt sokat szenvedett a honvágytól, ezért a döntéshez nem fért kétség hazatért feleségével (akit még a szülei nem is ismertek) szülővárosába.

Ebben az időben még javában dúlt az inflácíó. (A világon, a legnagyobb infláció Magyarországon volt.) Az emberek még a háború hatása alatt voltak, és nagy szegénység nehezedett az egész országra, így a makói népre is. A pénznek nem volt értéke, és ekkor élte fénykorát a cserekereskedelem.

1945-ben Fátyol Misi visszakerült a Jankovics család tulajdonában lévő Koronába, Fátyol Jancsihoz, (nagybátyjához) ugyan abba a zenekarba melyből több mint tíz éve távozott.

1946-ban kiadták az új pénzt: a forintot, és lassan rendes kerékvágásba került az ország.

Fátyol Jancsi régen dédelgetett terve volt, hogy beköltözik Szegedre. Ezért még egy ideig Makón muzsikált, s közben intézte a lakást, munkahelyet Szegeden. Mikor minden összejött, átadta a Koronát unokaöccsének.

Időközben megkezdődött az államosítás, és a Korona Jankovicséktól a Csongrád-megyei Vendéglátó Vállalat kezelésébe került, és ezzel nyugdíjas állásuk lett a zenészeknek.

Rövid útkeresés után kialakult a sportnyelven mondott „Aranycsapat": Fátyol Misi prímás, zenekarvezető, ifj. Rácz Géza terc és segédprímás, id. Rácz Géza Brácsás, Kelecsényi József cimbalmos, Puka János nagybőgős. Ez a zenekar kitűnően összekovácsolódott, és az elkövetkező évtizedekben sok örömöt szerzett a város és a környék lakosságának, úgy a vendégeknek, mind a rádióhallgatóinak.

Az ötvenes években a Petőfi Rádiónak volt egy népzenei adása: „Vidéki Prímások műsora" címmel. Több alkalommal is meghívták Pestre, felvételre a makói Fátyol Misit és zenekarát, mely felvételeket azután sugározta a rádió. Elképzelhető, hogy a Petőfi Rádió archív anyagában még megtalálhatók volnának, ezek az értékes felvételek.

Szintén az ötvenes évekhez fűződik, az ambiciózus Pitvarosi karnagy Stiner Béla (írt gyermekoperákat is) és a Fátyol zenekar kapcsolata. Steiner Béla szlovák és csalóközi magyar anyagból kórusműveket, dalos, táncos népi játékokat állított össze. Miután több helyt sikerrel szerepeltek a megyében, a Magyar Rádió felfigyelt rájuk, és felvételt akart készíteni az együttessel. Pitvaroson nem voltak megfelelő zenészek e feladatra, ezért Steiner karnagy zenekar után kutatott. Valaki ajánlotta neki a magas színvonalon muzsikáló Fátyolékat.

A karnagy úr beutazott Makóra, és bement a Koronába, vacsorát rendelt, és közben figyelte a zenekart. Az első hallott nóták után már tudta, hogy megtalálta a zenekarát. Rövid alku után megköttetett az egyesség. Fátyol Misinek átadta az énekkottákat. Misi kidolgozta a harmóniákat, meghangszerelte a dalokat és betanította a zenekarnak. A felvétel előtt a zenekar már tökéletesen tudta az anyagot. Gondot csak a felvétel okozott, mivel Pitvaroson akkor még nem volt villany, így aggregátort kellett használni. Végül, minden jól ment, és a felvétel is sikerült.

Még ugyan abban az évben színpadra állították a Szlovák lakodalmas című játékot.

1954-ben Muharay Elemér, a Gyöngyösbokréta mozgalom atyja, felvitte őket Pestre, és az Állami Népi Együttes székházában bemutatták a legújabb Steiner kompozíciót: a Batyubált. Ezt nyárom a makói Hagymaházban megismételték.

Természetesen minden ősbemutató Pitvaroson volt!

Erre a sikeresen működű kapcsolatra egy felvidéki koncertkörút tette fel a koronát.

1956 tavaszán, Hódmezővásárhelyen: a „Fekete Sas" (akkor: „Béke Szálló) nagytermében rendeztek egy megyei népzenei találkozót. A zsúfolásig megtelt teremben három zenekar vetélkedett. Makót Fátyol Misi és zenekara, Szentest Konkolyék, Vásárhelyt Gaudi Tacsi és zenekara képviselte. A vetélkedőt rangos budapesti zsűri értékelte.

Az első díjat a makói zenekar nyerte el.

Ebben az időben akár prímásversenyen indultak, akár zenekari találkozón, minden honnan győztesként távozhattak.

1957-ben a SZÖVOSZ zenekarok országos versenyén: Mezőkövesden arattak diadalt. 19 megye egy-egy zenekarral képviselte magát, és ebből a nagyon erős mezőnyből hozták el az első helyezést. Az együttesek legjobbjaiból alakítottak egy 60 tagú monstre együttest, melyben Fátyol Misi és ifj. Rácz Géza is benne volt.

Ekkor kapott Fátyol Misi meghívást az Állami Népi Együttesbe prímásnak. Az akkor 48 éves prímás nem vállalta a felkérést, és ezzel lemondott arról, hogy bejárja a világot a nemzetközileg felkapott együttessel. Maradt Makón a családjával, akiket minden hírnévnél többre értékelt és jobban szeretett. (Itt jegyezném meg, hogy házasságukból három gyermek született, egy lány és két fiú.)

Nem sokkal ezután a Nemzeti Színházban egy nemzetközi kongresszus résztvevői tiszteletére rendezett hangversenyen léptették fel őket.

Még ebben az évben megnyerték a vidéki prímások zenekarainak versenyét is, ahol Vavrinyec Béla zeneszerző, a zsűri elnöke külön gratulált a zenekarnak, és vezetőjének.

1958. november 07-én, Makó város művelődési osztálya kimagasló munkájáért nívó díjjal tüntette ki a közkedvelt prímást.

1959. augusztus első napjaiban a makói Petőfi Park szabadtéri színpadán rendezték meg Fátyol Misi önálló prímási (zenekarvezetői) tevékenységének 30 éves jubileumát.

Misi erre az alkalomra zenekarát 15 tagúra bővítette ki. Egy nótacsokorban nagybátyja Fátyol Jancsi vezette a zenekart, mint vendégprímás. A fergeteges klarinétszólókat unokaöccse, Fátyol József játszotta, aki a Magyar Rádió Népi Zenekarának szólistája volt.

Az est hangulatát népszerű Budapesti énekesek fokozták kitűnő helytállásukkal.

A nézőtér, zsúfolásig megtelt, oly annyira, hogy még a színpad mögött is álltak vendégek. Akik jelen voltak, a koncert után egy életre szóló élménnyel gazdagodva térhettek haza.

1959.augusztus 20-án, Fátyol Mihályt, a makói „Korona étterem" zenekarvezetőjét, a Művelődési Miniszter, Szocialista Kultúráért Érdeméremmel tüntette ki.

1960 április 04-én, a Csongrád-megyei Vendéglátó Vállalat Kiváló Dolgozója lett. Ezt a megtisztelő címet nyugdíjba vonulásáig még háromszor elnyerte.

A népszerű makói orvos Dr. Batka István, akinek a marosi iszap gyógyászati hasznosításában voltak kimagasló érdemei, nagy tisztelője volt Fátyol Misinek. Megnyilvánult ez abban is, hogy nóta és csárdás szövegeit átadta megzenésítésre kedvenc prímásának. A zene elkészült, és Batka doktor felkérte Szabó Sándor operaénekest, hogy énekelje fel magnószalagra.

Ebben az időben, a makói Hagymaházban dolgoztam, és véletlen megtudtam, hogy mikor lesz a felvétel a színházteremben, melyre 1960. júliusában került sor.

A felvételnek volt egy érdekessége: Szabó Sándor ott a helyszínen kapta meg az anyagot. Átnézett egy nótát, és már kezdődött a felvétel. Két óra alatt így egy lemezre való zenét énekelt fel, mély átérzéssel, hibátlanul.

A délelőtti felvételen mindössze hárman voltunk jelen olyanok, akik nézőnek és hallgatónak számítottunk.

Sajnos nincs tudomásom arról, hogy mi lett a sorsa ennek a felvételnek, de nagy veszteségnek számítana, ha valahol nem őrizték volna meg Batka doktor és Fátyol Misi gyönyörű nótáit.

1960-ban, az ősz folyamán, Makón a Hagymaházban koncertezett a budapesti Lakatos Sándor (akit a prímások királyának, és a királyok prímásának neveztek) 16 tagú zenekarával. A műsort végignézte a teljes Fátyol zenekar, és a műsor után gratuláltak Lakatoséknak.

Az előadás végeztével Lakatosék átmentek a Koronába vacsorázni, ahol Fátyolék szórakoztatták őket. A pesti zenekar figyelmesen meghallgatta Fátyolékat, és viszonozták a gratulációt. Az étteremben ekkor már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian voltak.

Lakatoséknak annyira megnyerte tetszését a Fátyol zenekar produkciója, hogy olyan cselekedetre ösztönözte őket, amilyet még nem látott a makói közönség. Elővették a hangszereiket, s beálltak a Fátyol zenekarba, és a két zenekar közösen muzsikált.

Igazi örömzene volt!

A közönség óriási ovációval, vastapssal ünnepelte őket, de legjobban Lukács István cimbalomművész tapsolt, (ő a Rádióban a „Jó éjszakát gyerekek" című műsor előtti szignált játszotta a „Csillagok, csillagok" kezdetű népdalt.) neki nem jutott hangszer, így ő közönség volt, aki valamikor Makóról került fel Budapestre.

Az est folyamán még egy kis meglepetést is tartogattak Fátyolék a Lakatos zenekar részére. Eljátszottak egy világszámot, egy rumbát, melyben a dobot és a ritmushangszereket Fátyol Misi átírta cimbalomra, brácsára és bőgőre. Ezt a produkciót Lakatosék is vastapssal jutalmazták.

Az ötvenes évek végén Fátyol Misi jó érzékkel látta meg, hogy a zene világában végbe megy egy olyan folyamat, mellyel, ha nem tart lépést háttérbe szorul zenekarával, az új irányzattal szemben. Ekkor öttagú cigányzenekarát kibővítette: Bakos Zoltán zongoristával és Siket Antal dobossal, hegedűssel, énekessel. Ifj. Rácz Géza megtanult gitározni. Így ezek után felváltva játszottak cigányzenét és tánczenét, melyet egyre inkább igényelt a közönség.

A zenészek sohasem voltak jól fizetett dolgozói a vállalatoknak, ezért egy napon váratlanul felmondott Bakos Zoltán zongorista. A zenéléssel végleg felhagyott és más munkakörben helyezkedett el.

Fátyoléknak égetően fontos volt egy zongoristát keresni, mert egyre több tánczenét kellett játszaniuk. Zongoristát viszont nagyítóval sem lehetett ebben az időben találni, ugyanis mindenki állásban volt. Ekkor felkerestek engem, (ennek az emlékezésnek az íróját) hogy vállaljam el addig, amíg nem találnak egy hivatásos zenész zongoristát. Egy-két hétről volt szó, amiből nyolc hónap lett. Nekem nem lehetett még zenészvizsgát tennem, mert gimnáziumi tanuló voltam. Működési engedély nélkül játszani nem lehetett, amit a rendőrség ellenőrzött, de Fátyol Misire való tekintettel sohasem szóltak miattam.

Időnként diákbálokban muzsikáltunk zenekarommal, így esett rám a választás. Ebben az időben egy diáknak főbenjáró bűn volt éjszakai szórakozóhelyen tartózkodni.

Tanáraim estéről-estére bejártak vacsorázni a Koronába, de annyira tisztelték Fátyol Misit, hogy sohasem tették szóvá, hogy a „diák úr" nappal iskolába jár, éjjel meg muzsikál.

Életem első profi zenekarában ekkor játszottam először!

Nyolc hónap elteltével Lakatos Antal (Totó) szerződése lejárt Tapolcán, és hazajött a Fátyol zenekarba zongoristának és brácsásnak. Ekkor ugyanis nyugdíjba ment id. Rácz Géza brácsás, és ezzel megkezdődött a híres Fátyol Misi cigányzenekarának a felbomlása.

Fátyol Misivel a kapcsolatom a zenekarából való kiválásommal nem szűnt meg, ugyanis különböző műsorokban vagy helyettesítéskor még sokszor muzsikáltunk együtt.

Röviddel ezután nyugdíjba ment a cimbalmos Kelecsényi József is.

Ifj. Rácz Géza is kivált a zenekarból, majd Szegedre költözött, és ott zenekart alakított.

Végül Puka János bőgős kényszerült megválni az együttestől, betegsége miatt. (megbénult a jobb keze)

Az idő nem állt meg, ezért a zenei divattal lépést kellett tartani, és így a nagy hírű, sok dicsőséget szerzett cigányzenekar lassan átalakult tánc és szalonzenekarrá.

Fátyol Misi utolsó zenekara a Koronában hosszú éveken keresztül a következő összeállításban állt fel: prímás: Fátyol Misi, zongorista: Ivanics János (Misi unokaöccse), szaxofonos, klarinétos: Joó Imre, Bőgős, basszusgitáros: Lakaktos József (Cakó), dobos, hegedűs, énekes: Siket Antal, hegedűs, gitáros: id. Sztojkó Mihály.

Ezzel a zenekarral mindent muzsikáltak, és sok örömöt szereztek az akkor még népes vendégseregnek.

Egy jó hangulatban eltöltött este után, zárórakor Fátyol Misi (akit ekkor már szinte mindenki Misi bácsinak nevezett) odament a kirakathoz és bevette az aranybetűkkel írt táblát, mely évtizedeken keresztül hirdette, hogy ebben az étteremben:

Minden este Fátyol Misi és zenekara muzsikál.

1972-ben 63 éves korában Makón nyugdíjba ment, a legendás hírű muzsikus, Fátyol Misi, a város minden idők legnagyobb prímásegyénisége, aki egy év megszakítással 34 évig muzsikált a patinás Korona étteremben!

Az aktív zenélés után levezetésként, még hétvégeken pár évig rendszeresen muzsikált, alkalmi tánczenekarával a Korona emeleti nagytermében.

Életének utolsó három évében betegsége folytán már ennyit sem bírt, ezért teljesen befejezte zenész pályafutását.

Van egy ismert mondás: „Az élet egy színház, ahol legnagyobb rendező a sors"!

Ez a mondás valósult meg 1979 decemberében is, amikor felkeresett az Óföldeáki Szociális Otthon vezetője, és felkért, hogy egy egyórás nótaműsorral járuljunk hozzá, a karácsonyi rendezvényük hangulatosabbá tételéhez.

Felkerestem lakásán Fátyol Misit, aki ekkor már három éve nem muzsikált sehol.

A beteg prímás első szóra elvállalta, mondván: biztosan örömöt szerzünk az idős, beteg embereknek.

Rácz Ferenc énekelt, és harmonikán én kísértem őket. Véletlen, vagy szándékos volt, nem tudom; Rácz Ferenc, Misi bácsi kedvenc nótájával zárta műsorát. Ekkor még nem tudhattuk, hogy utoljára csendült fel az idős prímás hegedűjén az örök szép melódia:

„Kidőlt keresztfának nem köszön már senki"!

Mint fentebb írtam Fátyol Misi zenekara volt életem első profi zenekara, ahol muzsikáltam, és a sors 1979-ben úgy rendezte, hogy én voltam az utolsó zenész, akivel muzsikált a népszerű prímás.

A műsor után hazavittük Misi bácsit, a kapuban elköszöntünk egymástól, és soha többé nem találkoztunk.

1980. február másodikán, örökre lehunyta szemeit, és megszűnt dobogni az szív, mely minden nótában a varázslatot adta!

Halálával Makón megszűnt az a 300 éves hegemónia, melyben a Fátyol dinasztia prímásai, zenészei a zene szolgálatában álltak. Utolsóként a leghíresebb: Fátyol Misi zárta a sort cigányzenekarával.

Itt említeném meg +Dr. Kiss Ernő a szegedi Konzervatórium tanárának, és a szegedi Nemzeti Színház zenészének visszaemlékezését, melyet a következő mondattal kezdett:

„A legendás hírű, felejthetetlen Fátyol Misi"!.....

Három gyermeke közül Ida és Mihály nem játszik hangszeren, Tivadar (a legfiatalabb) a rajkózenekarban nőtt fel, és mint hegedűs bejárta az együttessel a világot. Egy ideig apja nyomdokán járt, és 1978-1979 fordulóján, néhány hónapot Belgiumban muzsikált.

Onnan hazatérve a Bihari Együttes zeneigazgatója és zeneszerzője lett.

Fordulópont volt életében Lakatos Menyhért íróval való találkozása, akinek a „Keleti Álmok" című színművéhez, majd az „Átok és Szerelem" című filmjéhez írt zenét. Zeneszerzői munkásságát ebben az írásomban nem kívánom részletezni.

A Fátyol dinasztia tehát tovább él Tivadar személyében, mint zeneszerzőben, de prímásként már nem, mivel a zeneszerzés mellett ő is polgári foglalkozást folytat.

Fátyol Misi temetésére a helybelieken kívül az egész megyéből sereglettek a zenészek, barátok, tisztelők. A temetési menetben legelöl díszpárnán vitték Fátyol Misi hegedűjét, melyről a sírnál a cigány hagyományoknak megfelelően ifj. Rácz Géza a volt zenekari tercprímása, tanítványa levágta a húrokat, majd elbúcsúztatta prímását.

A temetési zenekart az idős beteg prímás, a betegágyból felkelve: Lakatos Jancsi vezette, aki 1945-1946-ban egy évig tercprímása volt Misinek. (1980 májusában Lakatos Jancsi is meghalt)

A Csongrád-megyei Hírlapban: a Zenész Szakszervezet, a volt zenész kollegák, barátok, valamint a magam nevében, egy nekrológban, én vettem búcsút Misi bácsitól.

1995-ben, halálának 15. évfordulóján, a Városvédő Egyesület, volt munkahelyének a Koronának falán, emléktáblát helyezett el, majd a családtagok és a tisztelők felkeresték, a Római Katolikus Temetőben Fátyol Misi sírját és elhelyezték az emlékezés virágait.

Az emléktábla egy mondatának a felhasználásával, egy saját szerzeményű nótámmal állítottam emléket az egykor ünnepelt prímásnak:

Megállok a temetőben...
Fátyol Misi emlékére

Megállok a temetőben, egykor híres prímás sírhantjánál.
Elmerengek némán, csendben, felidézem a régi nótáját.
Hegedűjével könnyeket, és mosolyt varázsolt az arcokra,
Mikor a hegedű húrján, felcsendült a sokat hallott nóta.

Elnémult a hegedűje, nem szól többé már a régi nóta.
Lent pihen az öreg prímás, nótájával lett a sír lakója.
De a lelke fent muzsikál, valahol a magasságos égbe'
Ráemlékeztet azóta, emléktáblára vésve a neve.

2005-ben halálának 25. évfordulóján a család és a volt makói tisztelői részvételével megkoszorúztuk az emléktáblát. Az ünnepég zenekarát Szabó Imre prímás vezette.

Fátyol Misi érdemeit ünnepi beszédében Bozsogi Attila mondta el.

Részt vett a koszorúzáson a makói származású híres budapesti prímás: Puka Károly is, aki az 1984 évi vonópárbajának győztese volt, és a Magyar Köztársasági Érdemérem Aranykereszt kitüntetettje.

Szegednek Dankó Pista, Hódmezővásárhelynek Béla cigány, Makónak Fátyol Misi voltak a legendás hírű prímásai. A két elődnek Szeged, és Hódmezővásárhely szobrot illetve domborművet állíttatott.

Bízom abban, hogy egyszer eljön, azaz idő, amikor a makói zenebarátok is büszkén tiszteleghetnek majd Fátyol Misi méltán megérdemelt emlékműve előtt, mely hirdeti az utókor számára, legendás és felejthetetlen emlékét!