DANKÓ PISTA - AKINEK ELTÖRÖTT A HEGEDŰJE

1858 junius 14-én 160 éve született Dankó Pista, az ország által kedvelt és elismert nótaszerző és cigánymuzsikus egy elkeseredett pillanatában tett saját bevallása szerint "ott ahol a szív nem terem, mindenki tudni fogja, hogy hol". 9 évesen elvesztette  édesapját, így hamarosan munkát kellett vállalnia, vályogvetőként kereste meg kenyerét.  Mindössze 3 elemit, végzett, szeretett olvasni, saját könyvtára is volt, Dumas, Viktor Hugó Jókai Mór műveit kedvelte. 

Két hónapig Erdélyi Náci a szegedi cigánykirály tanította őt hegedülni. 15 évesen már saját zenekara élén hegedült Szatymazon.   Nem tartozott a hangszervirtuózok közé, de ha játszott a szívéből szólt a muzsika. A  kocsmák, tanyák, vendéglők, közkedvelt musikusa saját szerzeményeivel lopta be magát a szívekbe. Életében mintegy 400 népies műdalt szerzett. 

Dankó Pista, az egyszerű meszelő és vaslapát árus asszony nagy tehetségű fia, a Rigó Jancsi előtti korszak jeles prímása, még Szegeden kötött életre szóló barátságot Gárdonyi Gézával. Abban az időben Szeged Pilvaxának hívták a Kass kávéházát, ahol az úgynevezett "írók asztalánál" avatták szegedivé a városba érkező tollforgatót vagy más jelességet. Dankó Pistának is Kass volt a mindennapos tanyája. Sok szép nóta született itt. Gárdonyinak Dankóval való barátságát számos levél és közel 60 együtt szerzett nóta őrzi. Dankó Pista a millenniumi időkben az úgynevezett Ősbudavárában és a Wekerle kávéházban muzsikált. Érdekes "vetélkedés" zajlott ebben az időben a hegedűs Dankó Pista és a cimbalmos Lányi Géza között, hogy ki a jobb nótaszerző. Sokan ki is akarták játszani őket egymás ellen. Végül Gárdonyi nagy visszhangot kiváltó cikkben döntötte el a vetélkedést, azzal hogy Dankó hegedűvel, Lányi cimbalommal a király a maga helyén.

1887-ben írta egyik legismertebb dalát Pósa Lajos szövegére"Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány", majd a "Szőke kislány csit csit csit" és az eltörött a hegedüm kezdetüt. Amikor dalai sikeresek lettek az 1890-es évek vége felé betegeskedni kezdett, a sok nélkülözés küzdés a tüdővész halálosan megbetegíti. 

A 19 századfordulón Dankó Pista a kor legendás prímása volt. Közel félezer nótát komponált, amelyek a magyanóta történet egyik legnagyobb alakjává teszik. Életét végig kísérte a nyomor, pedig fejedelmeknek játszott.

A szatymazi födbirtokos Joó Ferenc tanyáján ismerkedett meg a neves arckép festő leányával a 13 éves Ilonkával. Az apai tiltás ellenére kétszeri sikertelen szöktetés után harmadjára vitte oltárhoz. A kisteleki templomban esküdtek egymásnak örök hűséget. Apósa később megbékül, jelenlétében halt meg budai lakásában tüdőbajban.

Barátai  Ady,Tömörkény, Gárdonyi, Békeffy, Mikszáth, Pósa,  akinek versére írta dalát. Juhász Gyula szeged Schubertjének méltán nevezi. Barátai San Remóba küldik, de meggyógyulni már ott sem tud.Haza térve Budapestre Szent Rókus Kórház  első emeleti kórtermében várja a lassú halált. Betegágyánál jár Jókai Mór, Békeffy Antal, Gárdonyi, Feszty Árpád a festő, Blaha Lujza. Meglátogatta őt Czutor Béla Hódmezővásárhelyről is, akiről a hires Dankó nóta született,  ő az a Béla cigány aki a vásárhelyi sétatéren muzsikált.  Elhatalmasodó tüdőbaja végül 1903 március 29-én vette életét.  

Dankó halálos ágyánál is ott volt Gárdonyi. Hegedűjét Pósa Lajos, utolsó húrjait az egri remete őrizgette. Halálhíre nemzeti gyászt indított el. Mivel a Szegedhez közeli tanyavilágban született, és a karrierje is innen indult el, holttestét díszmenetben hazahozták, és a szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ötszáz dalát képviselve ötszáz cigányzenész kiséri a sírjáig és búcsuzott el tőle. "Bölcsődben a koldus fiát ringatták. Koporsódban, mint királyt kisérnek utolsó utadon" (Gárdonyi)

Ady Endre a halálakor verset írt hozzá.

Ady Endre: Dankó

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld
Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is,
Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Magyar ott a síkon, szívig magyar minden,
Magyar a vér is még az én ereimben.
Hej, hogy olyan ritkán emlékszem meg róla,
Hej, hogy messze tőlem az Ér-mosta róna!...
Nem tehetek róla!...

Énrólam talán ezt eleve rendelték,
Fáradt volt a lélek, hogy belém lehelték,
Novemberi nap volt, sárgult már a róna,
Nincs bennem elég tűz, nem tehetek róla!

Énbennem csak vágy van, messze-messze szálló,
Valami névtelen, valami borzalmas,
Valami sóvárgó...
Úgy-úgy agyonhajszol, úgy-úgy kerget innen,
Úgy-úgy húz magához az idegen isten;
Keletről szakadt törzs napnyugatra szállnék,
Fénynek teremtődtem s árnyék lettem... árnyék...
Nincs bennem magyar tűz - mea culpa - nincsen...

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten!
Kanyargó Ér mentén... Óh, szállj csak rám, álom! -
Lássam meg a múltat. Aranyozott szárnyon
Borulj rám: hadd tudjak gyermekmódra sírni,
Szálljon meg oly kéj, mit nem lehet elbírni...

Tele van a szívem... Holdas, enyhe éjjel
Mámorossá tesznek erős vadvirágok,
Kábultan pihenve hallgatok egy nótát,
Gyermek szemeimből a könyű szivárog,
Egyszerre szakad rám kárhozat és éden,
Leányok nótáznak csendes faluvégen,
Reszket mellettem a vadba oltott rózsa...
Óh, szent, égből lopott, magyar lelkű nóta...

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Akinek a lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek a lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod...
Visszaadtál nekem egy vesztett világot!...

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld
Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is,
Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek,
Amit csak álmodtam, amibe' csak hittem!...
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Hogyne szeretnélek, hogyne éltetnélek...

Rudnyánszky Gyula Cigány nóta című verse, ami csak Dankó halála után került elő a kéziratok közül:

„De szépen szól a hegedűd,
Aki hallja: sír, nevet.
Füstös cigány, tán szíved van
Ráfeszítve húr helyett?

A nótámban szegény szívem
Vergődését érezik,
Mely kacag a gyötrelemtől
És a kéjtől könnyezik.”

A Dankó nóta jelentősége túlmutat önmagán hiszen olyan korban történik mindez amelyben a magyarságunk megtartó ereje a tét.

 

 A cigányprímás köztiszteletnek örvendett az egész országban, így nem csoda, azonnal halála után mozgalom indult, hogy a híres nótaköltő alakját szobor formájában örökítsék meg az utókornak,  hogy emléke egy szobor formájában örökké fennmaradjon.  Pósa Lajos író állt az országossá terebélyesedett mozgalom élére, aki számos nótában működött közre és mély barátságot ápolt a prímással.

A szobor 9 évvel később, Margó Ede vésője nyomán született meg

A világ első cigány szobra: Dankó Pista a Stefánián Margó Ede alkotása 1912

A legenda szerint Dankó Pista mindannyiszor megpengeti a húrját, ahányszor szűzlány megy el előtte. 

A Dankó emlékmű közadakozásból készült, a történethez tartozik, hogy elegendő pénz sosem gyűlt össze. Ennek ellenére, lám-lám, mit eredményez a köztisztelet: a szobrász csak a márvány anyagáért kért pénzt, ezért a gyönyörű és az idő által is nemesített kiváló munkáért nem kért tiszteletdíjat . Margó Ede – ahogyan Lyka Károly művészettörténész jellemezte: „a hegedűs szobrász” – ebben a líraian megformált, szép, romantikus szoborban rótta le tiszteletét a nótakirály előtt. A legszebb szobrok, talán csak ilyen szeretetteljes közegben tudnak megszületni.