Az élő cigányzenés szórakozóhelyek tönk szélésre jutását a belföldi piacra épült vendéglátóipar összeomlása, a magyar munkaerő és gazdaság leértékelés mellett megvalósuló, globális hatalomgazdaságba ágyazása és a magyar szórakoztatóipar teljes átalakulása váltotta ki. A nóta talán még ennél is nagyobb mélyrepülésben van. Mindent elárul a politikai vezetésnek e kérdéshez való viszonyulásáról az a tény, hogy közpénzből fenntartott közszolgálati rádió- és tévécsatornák sem adják. Ez kb. olyan, mintha a francia rádió nem sugározna francia sanzont, a varsói polkát, a római pedig nápolyi dalokat. Ennyire magyarellenes politikai vezetés még a Rákosi-rendszerben sem volt Magyarországon, még Rákosi sem merte megfosztani a magyar embert a zenei anyanyelvétől! Megteszi ezt a globális hatalomgazdaság kollaboráns lokális elitje, amely érzelmileg és vérségileg egyaránt idegen a magyar hagyományoktól, és egy engedelmes, fegyelmezett, rendkívül türelmes nép jóhiszeműségét, kiszolgáltatottságát használja ki önző anyagi érdekeinek érvényesüléséhez.

Azon a beszűkült piacon is, amelyen levegőt ugyan még lehet venni, de lélekből áradó magyar érzés már nem üti meg az ember fülét, egy, az egzisztenciáját, szakmai renoméját korábbi évtizedekben szerzett, médiából ismertségre tett "elit", továbbá azok a pénzemberek, amelyekhez ez az elit kénytelen képmutató módon hozzádörgölőzni, mindent elkövet azért, hogy saját kiválasztási szempontjait érvényesíthesse akkor, amikor érvényesülési lehetőségről és pénzről van szó.

Sajnos a cigányzenekarok megszűnése a cigányzenére nézve sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint azt elsőre gondolnók. Szakmai műhelyek, életmódok tűntek el, és a fiatal cigányzenészek számára hiányoznak a szakmai továbbképzés lehetőségei. A szakmai utánpótlásból egy generáció már ki is esett, hiszen leghíresebb cigányprímásaink gyerekei sem viszik tovább ezt a szakmát. Hamarosan, 10-15 év múlva odáig jutunk, hogy igazi kuriózum lesz kiváló cigánymuzsikát élében hallani.

Ez a műfaj már sosem fogja visszakapni azt a - széles társadalmi érdeklődésben megvalósuló - megbecsültségét, amelyet nagyjából a Kádár-rendszer végéig élvezett. Talán egy öntudatára ébredő (értsd: független, vagyonosodó) polgárság, ha egyáltalán lesz még egyszer ilyen, felélesztheti, azonban bármilyen őszinte törekvései lesznek is, félő, hogy akkor már csak a felvételekről tanulhatja, hogyan szólt egykor az a muzsika, amelyik lélekben, kultúrában és identitásban átörökítette a magyarságot.

Válasz

Kedves Gyimóthi Elemér!
Nagyon szépen köszönöm, hogy hozzászólásával megtisztelt engem és klubtársainkat is. Csak fájó sajnálkozással tudom elfogadni a tényt, amit Ön is volt szíves megerősíteni, hogy a szülőhazájában megfojtják azt a kultúrát amit mi magunk hoztunk a világra. Bocsánatot kérek a durva, humánusnak nem mondható hasonlatért, de ez számomra olyan, mintha a szülő anya megölné nemkívánatos gyermekét.
De az a nagyobb baj, hogy nemcsak élőben, hanem lassan már a médiában sem hallunk cigányzenét, magyar nótát, mert a 100 éves tradícióra füttyet hányva a rádió is olyan csatornára tette át a nótaműsort, amit az ország jelentős részén nem is tudnak fogni.
Ezzel kapcsolatban egy nagy horderejű fórumtémát szeretnék elindítani, és bízom a megtisztelő hozzászólásában ezen témához is.
Egyébként Magdikától sok szép dicséretet hallottam a nótaszöveg-szerzeményeiről, tehát úgy érzem, van még miről beszélnünk!
Tisztelettel:
Sánta Béla

Válasz

Kedves Nótaszerető Barátaim! Úgy érzem, hogy ez a fórum 4-5 ember hozzászólásain nyugszik, pedig az lenne az igazi, ha mindenki hozzátenné a véleményét, akár ilyen az a vélemény, akár olyan.
Egyetértek Gyimóthi Elemérrel, megszüntek a cigányzenés szórakozóhelyek, de talán az is az oka, hogy megszüntek a zenének élő, azt nem fáradságos munkának érző zenész közösségek is. Jómagam nem sok tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, de egy-két olyan alkalom is elég volt, ami meggyőzött arról, hogy milyen kín egy énekesnek, ha próba nélkül " belökik" egy zenekar elé, és olyan számot szeretne elénekelni, amit a zenekar nem tud lekísérni, pedig ismert dallamról volt szó. Szeretnénk sokan, remélem sokan, hogy a magyarnóta tovább éljen, de ehhez az is kellene, hogy olyan zenészek is legyenek, akik ezt velünk együtt akarják. Mennyi munka, gyakorlás, egy-egy új szám megirása, betanulása, és MINEK??????? Azért hogy zárt ajtók mellett egymásnak dúdolja el szövegíró és zeneszerző? Visszautalok Sánta Béla előző cikkére, amiben megállapitottuk, hogy a hatalmas nótairodalomnak csak ici-pici százaléka van használva, a többi parlagon fekszik, és ez nem csak az előadók bűne, hanem a még funkcionáló zenekarok sem mindig érzik át, hogy arról jobban megemlegetnék őket a jövőben, ha a nevükhöz csodás új dallamok előadása is kötődne.
Úgy érzem, hogy mintha skizofréniás állapotban lenne ez a műfaj, mert teljesen különvált a megélhetési zenélés és éneklés, és a műfaj másik énjeként ott van az un. " vájtfülüek" tábora, akik lemennének a térképről egy szépen előadott magyarnótáért.
A műfajt meggyőződésem szerint csak az tudja feltámasztani, ha lesznek olyan zenész közösségek, akik fáradságot nem kímélve, egy-egy énekessel összefogva, sikerre visznek számokat, és azért erre vannak példák, de kevés.
Az igazán nagyok, pl. Bokor Jánoson kívül, nem hallani Vass Gábor és Somogyi Zsolt csodálatos dalait, pedig erre biztosan lenne " vevő". A mai bér és egyéb viszonyok mellett, a vendéglátóipar valóban nem tudja kigazdálkodni egy 5-6 tagu zenekar állandó bérét, de talán jobban be lehetne csábítani a közönséget egy-egy előadásra, ha nem azt a pár számot hallaná állandóan.
Bocsánatot kérek, ha valakit megbántottam, ez csak az én egyéni véleményem, és nélkülöz minden zenei berkekben fellelhető ismeretet, csak ahogyan én látom, úgy irtam le.
Kedves Béla! és Elemér! további sikereket kívánok ezen a rögös úton, Magda

Előzmény

Válasz

Kedves Sánta Béla!

Eddig is nagy érdeklődéssel olvastam hozzászólásait ezen az oldalon. Mostani témájához érzem azt, mivel úgy érzem egy cipőben járunk, hozzá kell szólnom:
1962 óta élek Győrött, s minden dicsekvés nélkül mondhatom, az elmúlt majdnem ötven évben alig múlt el nótaműsor nélkülem, mint néző, az utóbbi nyolc évben a győri nótaegyesület alapító tagja és vezetőjeként magam is rendszeresen szerveztem nótaműsorokat, szinte mindenhova elmentem ahol szólt a nóta, de...... szomorúan mondhatom, hogy abban a városban ahonnan Nagy Izabella, Szalai László, Max Márta, Csala Judit, Szóka Júlia, mint énekes elindult ezen a pályán, ahonnan cigányzenész dinasztiák sora / Vörös család, Lakatos és Sárközi dinasztia/ vitte el a világba a cigányzenét és a nótát, ma nincs egy étterem, szálloda, ahol cigányzene szólna. Mivel már nem vagyok tagja ennek a nótaegyesületnek, amelyik Zenészek, Nótaszerzők és Énekesek Egyesületeként hirdeti magát, de nincs egyetlen zenész, s csak egy szerző tagja van, mit remélhet az
egyszerű nótaszerető ember? Egyébként a fent leírt szavaival teljes mértékben egyetértek, s köszönöm, hogy megosztotta velünk gondolatait.
Tisztelettel és nótás barátsággal üdvözli "notaspapa"

Válasz