SEBŐK MIHÁLY üzente 10 éve
kiss zsófia üzente 12 éve
Hajnal Jánosné üzente 13 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Urbánné-Juhász Katalin Masszázs Terapeuta üzente 15 éve
Nem hallottam még soha! De nagyon megnyerő, szívbemarkoló dal. Az előadó hangja szuper, tiszta, kellemes hangzású! Élmény volt hallgatni! Köszönöm!
Molnár Imréné üzente 15 éve
Molnár Imréné üzente 15 éve
Szőke János üzente 15 éve
Szabó Mária üzente 16 éve
Nagyon szép nóta, kár, hogy nem tudom rögzíteni. Szeretem Bokor János számait, ezt még nem ismertem. Köszönöm, hogy meghallgathattam
Cserta Lászlóné üzente 16 éve
Köszönöm ezt a csodálatos nótát, azt hiszem Bokor Jánosnak sikerült ismét egy nagyon népszerű dalt készitenie.
A Tőle megszokott intelligens, kulturált előadása biztosan nagy siker lesz, gratulálok!
Márk Rózsa üzente 16 éve
Kedves Péter!
Nem akarom tovább szaporítani a szót, de azét azt szeretném tudatni, hogy a csillagok száma engem nem érdekel. Természetes, hogy nem minden nyeri el mindenki tetszését. Eddig észre sem vettem.
Egyébként szeretném kifejezni elismerésemet azért a tevékenységért, amelyet a magyarnóta szerzés és éneklés egyes korszakainak megismerése érdekében végzett. Fejtegetéseiből látszik, hogy alapos ismeretekre tett szert. Az életkorát tekintve ezt különösen értékesnek találom.
Bevallom, hogy én azon a szinten állok, hogy ami a fülemnek kellemes, szívesen hallgatom modorossággal, mézzel, mázzal, sziruppal együtt. Az érdeklődésemet azért sikerült felkeltetenie László Imre iránt.
Én az 50-es évek elején voltam tinédzser, és akkor egy másik műfaj (tánczene) volt a "menő", a nóták szépségét csak később fedeztem fel. De nem kezdtem alapos tanulmányozásba, csak egyszerűen élveztem Tehát én ezen a téren nem vagyok ütőképes vitapartner.
Fogadja mégegyszer gratulációmat és üdvözletemet: Rózsa
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Igazad van Péter!
Rosszul fogalmaztam, a csak szó helyett az " inkább " szót kellett volna használnom. Az alatt, hogy érződött az Ő előadásukon is a színészi hatás, azt értem, hogy a szavak artikulálása, a nyomatéka nem sokban különbözött a kortárs színészeitől. Nekem ez erőltetettnek, nem életszerűnek tűnik.
A többi gondolatoddal egyetértek, de csak azt mondom, a felsorolt énekeseim, a mai magyrnóta-stílus kiemelkedő alakjai: Bokor János, Pere János, Tolnay András, Takács Béla, és még idesorolnám a sajnos már nem élő S. Bíró Antalt is.
Ez a téma, ahogy kiszélesedett, sok minden gondolatot hozott ki belőlünk, nótakedvelőkből. De így van jó, egymás megismerésének egyik jó módszere, az érvek és ellenérvek áramoltatása, szerintem ez még nagyobb összetartó erőt ad a nótakedvelő tábornak.
Sánta Béla
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Béla! Félreértés vagy csúsztatás az a mondatod, hogy "csak Cselényitől és László Imrétől..." A dolog úgy igaz, hogy előttük nemigen, de mellettük, kortársukként számosan voltak mások "nótaízű" előadók. Magyarnóta-énekes mint hivatás pedig csak a háború után vált ismertté, hiszen a háború előtti énekeseket sem kizárólagosan mint magyarnóta-énekeseket tartjuk számon, mert mindenfélét énekeltek étteremben, színházakban és a rádióban. Talán csak az 50-es évektől tarthatunk számon hivatás- és életvitelszerűen foglalkoztatott szakembereket.
Cselényit mint a Népszínház tagját, népszínművek szereplőjét és Nagy Izabella partnerét még csak-csak "meg lehet bélyegezni" színészi modorossággal, de melyik László Imre szám utal színésziességre?
A magyar nóta stílusértékének változását eltérően látom. Számomra a háború előtti előadásmód a kedves. Én nem látok benne színészieskedést, sokkal inkább a magyar lélek fesztelenebb, oldottabb, hétköznapibb megnyilvánulását, amelyet 45-ben, majd a Rákosi-korszakban az országra ráboruló terror lehetetlenített el és terelt olyan irányba, amely számodra a letisztulást, nekem pedig az elfojtást és a népies íz elvesztését jelenti. Fogalmazhatok úgy is, hogy a karakteres előadásmód elvesztését. Ezt a karakteres előadásmódot csak nagyon kevesen (pl. Madarász, Gaál vagy Madaras Gábor) találták meg és lopták vissza a műfajba. Meggyőződésem, hogy népszerűségüket jelentős részben ennek köszönhetik.
Ami az opera- és operetténekesekről írt véleményedet illeti, teljesen egyetértek veled. Számomra nagy jóindulattal határesetként Kállay Bori az, akit mint operetténekest elfogadok a nótában, de lehet, hogy ebben benne van előnyös külseje. Sajnos ez a vonal a nótát születése óta kíséri, mert az első nyilvános megszólaltatói hanglemezeken operaénekesek voltak (Takáts Mihály, Rózsa S. Lajos), akiknek előadásából pontosan az a (lélek)karakteresség hiányzott, amely szerintem lényege az egésznek. Magyarországon az ilyen énekesek azért válhattak nótaénekesként is ismertté, mert e műfaj kulturális vezetésében, médiabeli megjelenésének döntnöki szereplőiben is túltengett a nemzetidegen elem (a szocialista blokk országaiban példátlan módon). Néhány kivételtől eltekintve (pl. Palló Imre, Radnai György, Melis György) az operaénekesek előadása olyan, mint a desztilláció utáni víz: meg van fosztva életet, ásványi elemeket és ízt alkotó elemeitől, az operetteseké pedig - maradva a vizes hasonlatnál - olyan, mint a desztillált víz édesítőszerrel: mivel eleve hiányoznak belőle az ízt adó anyagok, az édesítőszer csak mesterkélt, hamis illúzóknak enged teret.
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Egyetértek Pálfi Józseffel abban, hogy ma is sok jó énekes van és a kortárs énekesek közül Bokor János teljesítménye nem lebecsülendő László Imrééhez képest. A véleményeltérés valószínűleg abban áll, hogy én a nóta hangtörténetének gazdagabb repertoárját ismerem, mint az előttem szólók. Természetesen ez sem jogosít fel arra, hogy döntnökként ítélkezzek egyes előadók vagy előadások fölött. Arra azonban talán elég, hogy ráirányítsam a figyelmet a szerintem legérdemesebb előadóra az adott műsorszámot illetően. Szemléletbéli eltérés mindenképpen, hogy én egy kortárs énekest csak akkor hallgatok meg, ha várhatóan jobban énekli az adott számot, mint az, akitől a számot már hallottam.
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Péter!
Ha megengeded, egy kicsit megmagyaráznám a korra jellemző ízlésváltozás tényét az én olvasatomban.
Ahogy Te is írod, a háború előtt csak Cselényitől és László Imrétől lehetett magyarnóta-ízű előadásokat hallani. De az Ő előadás módjukra is rátette bélyegét a többség, azaz a színészi megszólaltatás stílusa. A háború után már kezdett előtérbe jutni a magyarnótás jellegű éneklés, de még mindég megtalálható volt a már lassan hamvadó színész jelleg is. Jelen korunkban pedig már örvendetes, hogy a legtöbb előadónk most már tényleg a magyarnóta igazi elvárt stílusában dalol, csak viszont sajnálatos az a tény, hogy nemcsak a szélsőségektől mentes nótaénekeseinktől, hanem az ellenkezőjét képviselő énekesektől is hallunk felvételeket. Gondolok az opera és operett-énekesekre. Sokszor a nóta meggyalázásával járó stílusban énekelnek, és a legszomorúbb, hogy a médiában még kiemelkedő helyet és elismerést is kapnak ezen produkciójuk után.
Hát Péterkém, így gondoltam a stílusváltozást.
Béla
Pálfi József üzente 16 éve
Bocsánat, hogy beleszólok, de így már a vita a technikáig fajult és hiszem, hogy nem is egészséges úgy vitázni, hogy a másik hanganyagot nem ismerjük. Szerintem egyszerű módja van a döntésnek. Ha Kovács Péter úr nem tudja megcsinálni az Mp3 felvételt egy ilyen mondvacsinált videónak, akkor küldje el valakinek aki ezt megteszi és feltölti ide, hogy tudjuk miről is vitázunk.
Azt azonban még ha nem is hallottam a másik felvételt le tudom szögezni, hogy bűn és vétek csak egy előadót isteníteni és a következők mind senkik. Sértő és megalázó a fiatalabb generáció számára. Hogyan nyerjen tapasztalatot és bátorságot valaki nótát énekelni, ha hallottunk egy László Imrét énekelni és nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy mások is tudnak énekelni. Kedves Kovács Péter, ha minden nap dobos tortát enne nagyon megunná, de ha néha fánkot kap közben az finom, újszerű és változatos. Ezért merem állítani, hogy más is tud szépen énekelni magyar nótát nem csak László Imre. Éltesse soká Bokor Jánost és a hozzá hasonlókat az Isten, hogy sokszínű és érdekes legyen az asztaél amikor a Magyar nóta van terítéken.
Tisztelettel egy rádió szerkesztő, aki nem énekel, de hallatja a nótákat.
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Rózsa! Hosszú éveket töltöttem el azzal és sok pénzt költöttem el azért, hogy a magyar nóta hangdokumentumait illetően a hangrögzítés XIX. század végi kezdeteitől napjainkig kellő áttekintésem legyen. Mivel a XX. század első felének évtizedeiből többezer gramofonlemezem van csak a nóta témában, nagyobb áttekintésem van a műfaj előadóit és azok színvonalát illetően, mint azoknak, akik csak a mikrobarázdás hanglemezek 1950-es években kezdődő elterjedése, vagy a televíziózás elterjedése óta szerzik nótás élményeiket.
László Imre vagy Cselényi József előtt azért nem beszélhetünk a magyar nóta előadásának ízlésváltozásáról a tömegkultúrában, mert előttük nem léteztek hivatásos nótaénekesek, hanem színészek és operaénekesek (pl. Király Ernő, Pintér Imre, Gózon Gyula) énekelték a magyar nótát hanglemezre, és a gramofonlemezen kívül nem volt más kulturális tömegcikk. Azt természetesen lehet vitatni, hogy a Columbia lemezgyárnál 1914-ben készült Király Ernő-felvételen vagy egy 1930-ban készült László Imre-felvételen jobb ugyanaz a nóta, de én még egyetlen olyat sem találtam, melyet László Imrénél jobban adott volna elő egy bonviván vagy operaénekes a korabeli Király Színházból vagy a Budai Színkörből.
Márk Rózsa üzente 16 éve
Kedves Nótakedvelők!
Úgy látszik rendesen beledobtam az állóvízbe a kavicsot ezzel a wmv-vel. Én is szívesen meghallgatnám László Imre előadásában ezt a dalt, biztosan szép, nekem tetszik Bokor János előadásában is.
Mivel tényleg nincs mód mp3 formátumú fájlok feltöltésére, azért oldottam így meg "szegény ember vízzel főz" alapon. Lehet, hogy van, akinek a véleménye szerint így giccses - és én úgy is éreztem, hogy Péter rejtett kritikája nem Bokor Jánosnak, hanem a kivitelezésnek szól - de a lényeget nem ezek a hozzá rakott képek jelentik, hanem maga a dal. Én Bokor Jánost az élvonalba sorolom tiszta, szép hangja, elegáns előadásmódja alapján. De a vélemények különbözőek, akár a pofonok.
Valószínű, hogy László Imre fénykorában is volt, aki egy még korábbi stílust kedvelt.
A lehetőség adott, hogy mindenki azt nézze, hallgassa, ami szívének kedves.
Üdvözlettel: az elkövető
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Béla, akkor most e tekintetben valóban "nem pendülünk egy húron". Sok tekintetben nem. Számomra a magyar nóta előadói stílusának változása nem a kor változásával járóan kívánatos dolog, hanem sajnálatos tény. Ennélfogva nem fogadom el azt, hogy a magyar nótát ízlésváltozás és mai elvárások szerint kell énekelni.
Bokor János kiváló előadóművész és korunk egyik legjobb férfi előadója, de a nótatörténetben nálam csak sokadik helyen szerepel.
Takács Béla előadóművészetét a korai halála szépítette meg, korának mezőnyében ő felső-közép kategóriájú énekes volt az én értékítéletem szerint.
Tolnay Andrást nagyon szeretem, remek stílusérzékkel ad elő és pontosan érzi a nótát. Azon szerencsések egyike, akiknek a tehetségét kora gyerekkorában felismerték és minden körülmény adott volt ahhoz, hogy tudását olyan szintre fejlessze, ahol ma tart és meg is éljen belőle.
Pere Jánost is kedvelem, de számomra ő nem vérbeli nótaénekes (virágének, táncdal és egyéb műdal kategóriában éppoly jó) annak ellenére sem, hogy egyre jobb benne.
Nekem László Imre, Solti Károly, Bojtor Imre, Madaras Gábor, Kalmár Pál, Kalmár Tibor, Kubányi György, Király Ernő, Cselényi Józsaef a nóta nagy ászai a férfiak között, és Gaál Gabriella, Kovács Apollónia, Madarász, Vörös Sári, Utry Anna a nők között.
Némethné Kovács Magda üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Magda! A legtávolabb áll tőlem az, hogy a hangulatát elrontsam. Csak javaslatot tettem arra, hogy érdemes magának a szerzőnek előadásában is meghallgatni ezt a dalt. Még csak nem is Bokor János előadásának kritikájaként javasoltam. Bokor Jánossal nincs semmi bajom, hasonló róla a véleményem, mint az Öné. Kár, hogy mp3 formátumú file-okat nem lehet feltenni, mert szívesen megosztanám László Imre Pátria-felvételét Önnel és a nótaszerető közönséggel.
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Kedves Péter! Már többször kifejtettem, hogy " egy húron pendülnek gondolataink ", de most ha nem haragszol, Magdikával értek egyet. Igaz, hogy én sem ismerem László Imre előadásában ezt a slágert, de én momentán, Bokor János művészetét nem cserélném el egyetlen múlt századbeli énekesével sem. Akkor ők voltak a kor stílusának megfelelő fenoménok, most pedig az ízlés változásával, a mai elvárásoknak megfelelő művészek, mint pl.:
Bokor és Pere János, Tolnay András, Takács Béla/ aki sajnos már nem lehet közöttünk/ és még sorolhatnám a listát.
Tehát nekünk a jelenben kell élnünk / persze a múltat sem kell felednünk, hiszen onnan erednek a gyökerek/.
Gyimóthi Elemér üzente 16 éve
Némethné Kovács Magda üzente 16 éve
Kedves Péter!
Miért kell elrontani a hangulatunkat azzal, hogy nekünk nem adatott meg ismerni László Imre biztosan csodálatos előadását, nekünk Bokor János hiteles nótaénekes, elegáns, tiszta hangú, jó előadó, tehát szeretni való, de emellett ha tudnánk, biztosan meghallgatnánk ugyanezt László Imrétől.
szűcs józsef üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve